Erősödjön szkizotip személyiségzavar reziliencia programmal Budapesten

Szkizotip személyiségzavar és reziliencia fejlesztés Budapesten

A szkizotip személyiségzavar rezilienciája nem könnyű téma, de rendkívül fontos az érintett emberek számára. Reziliencia alatt azt a képességet értjük, mellyel az ember képes megbirkózni a nehézségekkel, a visszaesésekkel és a szerteágazó érzelmi kihívásokkal anélkül, hogy végleg összeomolna. Személyi tapasztalatom szerint azok az emberek, akik ezt a zavart viselendően tanulják meg megélni, gyakran belőlük lesz a legállja egyén körülöttük. Budapest-en egyre több terapeuta és pszichológus foglalkozik ezzel a téma szépséges összetettsége, amely abban rejlik, hogy a szkizotip személyiségzavar nem csupán egy rendellenesség, hanem egy másik módja annak, ahogy az ember a világot és önmagát érzékeli.

Mit jelent a reziliencia a szkizotip zavarral küzdők számára

A reziliencia ebben az esetben nem azt jelenti, hogy az ember „rendben" lesz vagy hogy teljesen meggyógyul a zavarból. Sokkal inkább azt jelenti, hogy megtanul egymásmekkora a gondolkodásával, a viselkedésével és az érzelmi világával. Véleményem szerint a legfontosabb első lépés az, hogy az ember felismeri, hogy a szokatlan gondolata vagy furcsa viselkedése nem egy hibája, hanem egy része az ő lényének. Volt egy eset, amikor egy harmincévesekhez közeli nő rájött, hogy az a furcsa gondolatfuttatása, amit évek óta nyomott magában, valójában egy rendkívüli kreatív energiaforrás. Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta az önértékeléseit. A reziliencia ezekben az esetekben szoros kapcsolatban áll az önelfogadással és az önmegérléssel. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják, hogy a személyiségzavar azt jelenti, hogy eleve elvesztek vagy értéktelenek. Ez nem igaz, pusztán másmilyen működésről van szó.

Gondolkodásmód és kognitív rugalmasság

A gondolkodás rugalmasságának fejlesztése a reziliencia alapköve. Azok az emberek, akik kognitív viselkedésterápiában részesülnek, megtanulnak egy fontos dologra: a gondolatok nem tények. Az automatikus, negatív gondolatok, melyek az emberekben kialakulnak, sokszor tökéletesen valónak tűnnek, holott valójában csak egy-egy lehetséges értelmezése az eseményeknek. A kognitív rugalmasság azt jelenti, hogy több perspektívából tudsz nézni egy helyzetre. Például az egyik szkizotip személyiségzavarral küzdő ember azt gondolhatta, hogy a barátai nem szeretik mert furcsának tartják. Kognitív újraértékelés után azt vette észre, hogy talán csak félretájékozódott volt, és a barátok tulajdonképpen érdeklődésből kérdezgettek. Ez a gondolkodásmód-váltás önmagában reziliens viselkedéshez vezet, mivel az ember aktívan képes irányítani gondolatmenetét a negatív spirál helyett.

Támogató kapcsolatok és közösség építése

Az emberek alapvetően társas lények, még akkor is, ha a szkizotip személyiségzavar az erősen közösség-elkerülő viselkedéshez vezethet. De a paradoxon éppen abban rejlik: ahhoz, hogy a reziliencia nőjön, szükségesek az autentikus, támogató kapcsolatok. Nem szükséges sok barát vagy nagyobb társaság, de legalább egy vagy két olyan ember, akire lehet számítani, rendkívüli értéket jelent. Sokan azt gondolják, hogy az ilyen embereknek nem lehetséges igazi barátságot kialakítaniuk, de ez nem igaz. Az a helyzet, hogy ha megfelelő terület és támogatás van jelen, képesek nagyon mély, szilárd és értelmes kapcsolatokra. A terápia során gyakran azt tapasztaljuk, hogy ahogy az ember kezd elfogadni magát, a körülötte lévő emberek is más szempszögből kezdik nézni. Ez a társas reziliencia építésének egy fontos módja.

Terápiás eszközök az ellenálló képesség fejlesztéséhez

A szokásos pszichoterápiás módszerek mellett vannak kifejezetten a reziliencia fejlesztésére irányított technikák. A szokásos kognitív viselkedésterápia mellett hatásosnak bizonyultak az elfogadásos és elkötelezettség-terápia vagy az úgynevezett gondolatnapló-módszer. E gyakorlatok során az ember megtanul megfigyelni az ő gondolatait anélkül, hogy azonosulna velük. A meditáció és a jelenlétre fókuszáló gyakorlatok is segítenek az embereknek abban, hogy megtalálják azt a belső stabilitást, amely rezilienciához szükséges. De sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják, hogy a terápia azt jelenti, hogy majd az terapeuta megold mindent. Valójában a terápia egy közös munka, ahol a kliens és a terapeuta partnere egymásnak a változás folyamatában. A végső terápiás cél az, hogy az ember saját maga felismerje az erőit és megtanulja ezeket alkalmazni a mindennapos helyzetekben.

Az erőforrások kezelése és az egészséges életmód

A reziliencia nem merül ki a mentális gyakorlatokba. A fizikai egészség, az alvás minősége, a napi mozgás és az egészséges táplálkozás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember jobban bírja el a stresszt. Ez az úgynevezett fizikai reziliencia. De hiszen a szkizotip személyiségzavarral küzdő emberek sokszor visszahúzódnak, keveset mozognak, és az önmegfigyelésük oda vezethet, hogy másodlagos tünetek is megjelennek, mint a depresszió vagy a szorongás. Ezért a terapeuta támogatásával az emberek gyakran rá kell, hogy döbbenjenek arra, hogy a gondos önmegfigyelés nem azt jelenti, hogy az ember még jobban belemerül a saját világába, hanem hogy tudatosan gondoskodik a lelki és fizikai egészségéről. Én azt tapasztalom, hogy ahogy az emberek elkezdik elővenni a mozgást és a gondosságos szokásokat, a közérzet és az önbizalom lépcsőzetes mértékben javul.

A szakmemberek elérhetősége Budapest szerte

Budapest számos kerületében működnek olyan pszichológusok és pszichiáterek, akik a reziliencia fejlesztésében és a szkizotip személyiségzavar kezelésében specialisták. Az V. és VI. kerületben számos rendelő nyújt magas szintű ellátást, ahol a szakemberek tudnak dolgozni ezzel az összetett zavarral. A VII. kerület szintén jól ismert az ilyen szakterületről. Az Óbuda és az I. kerület központban található szakambulanciaákban is elérhető tapasztalt pszichológusok. Az online lehetőségeknek köszönhetően azonban a város bármely kerületéből lehet hozzáférni az ellátásokhoz, sőt a Budapeströl közeli városokból is. Az olyan kezdeményezések, mint a csoport-workshopok és a közösségi terápiás foglalkozások, rendszeres kerülőpontjaikat inkább a központi helyeken találják, de ezek is rugalmasan szervezhetőek.

Hosszú távú fejlesztés és személyes növekedés

A reziliencia nem egy végpont, amely elérve az ember végre nyugodtan élhet. Sokkal inkább egy egész életen át tartó utazás, amely során az ember folyamatosan tanulja meg, hogyan kezelhetem a kihívásokat új szemszögekből. Szubsztancív értékelésem szerint azok az emberek, akik hosszú ideig dolgoznak a rezilienciájukon, gyakran azt tapasztalják, hogy a legalább részben a kezdeti zavarral szembenézésük végül egy nagyobb önismerethez vezet. A személyi növekedés ebben az esetben nem azt jelenti, hogy az ember meggyógyul a zavarból, hanem hogy jobban megtanul vele élni. Furcsa, de sok embert éppen ez a munka vezet oda, hogy a művészetből, az írásból, a zenéből vagy más kreatív kifejezésből olyan erőt merítenek, amely előtte nem volt jelen. Ez az úgynevezett poszttraumatikus növekedés, amely azt jelenti, hogy egy nehéz helyzet és a vele való megbirkózás végül személyes erőt adhat az embernek. A megelégedettség és az önmérté az az utolsó szakasz, amely akkor jön el, amikor az ember már nem küzd a zavarral, hanem egyensúlyban él vele.