Merüljön el histrionikus személyiségzavar kezelésébe Budapesten

Histrionikus személyiségzavar mint az érzelmi túlzottsága és a figyelemkeresés kórképe

A histrionikus személyiségzavar az ún. B-csoportba tartozó személyiségzavarok közül az egyik, amelyet a teatralitás, az érzelmi felszínességheit és a figyelemkeresésnek való folyamatos alávetettség jellemez. Az olyan emberek, akiknél ez a zavar jelen van, gyakran ragyogó társaságiak, meghökkentően vonzóak és hihetetlen szórakoztatóak lehetnek rövid ideig, azonban az idővel az ő dramatikus viselkedésük, szeszélyességük és bizonytalansága kimerítővé válhat azok számára, akiknél nem a figyelem követelmiény a fő motiváció. Személyesen azt tapasztalhatom a terápiás munkám során, hogy a histrionikus betegek gyakran sokkal könnyebben elfogadják a segítséget, mint más személyiségzavar típusok, azonban a terápiás folyamatban működésük sokszor akadályozottá válhat azáltal, hogy szünet nélkül manipulálnak, szép szavakkal próbálnak megfogni, vagy a terapeuta figyelmét olyan történetekre irányítják, amelyek az igazi problémához keveset érdekelnek.

Az érzelmi felszínessége és a teátrális megnyilvánulások dinamikája

Az egyik leglényegesebb jellemzője a histrionikus személyiségzavarnak az, hogy az érzelmei felszínesek és gyorsan változnak, mintha egy szalmaláng volnának, amely intenzíven fény fel, majd gyorsan elhalkul. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az illető nem tud meg szellemi tevékenységet végezni vagy igazi érzelmi kapcsolatokat kialakítani, hanem azt, hogy az ő érzelmi élete labilis, ingatag és könnyen befolyásolható. A teátrális megnyilvánulások, amelyek a szeszélyes követelőzéseket és a hisztériás jeleneteket fogják magukban, nem tudatlan ártásból, hanem egy olyan mélyebb szükségletből fakadnak, amely a figyelem, az elismerés és a szeretet iránti szükségletig vezethető vissza. Az olyan histrionikus kliens, akivel terápiát folytattam, azt mondta nekem, hogy úgy érzi, ha nem játszik szerepet, akkor senki sem fogja őt szeretni, és hogy az ő igazi önmagára senki sem érdekes.

A gyermekkori elhanyagolás és az emotív szükségletek háttere

A modern pszichológiai elméletek azt sugallják, hogy a histrionikus személyiségzavar gyökereit gyakran a gyermekkori tapasztalatokba kell keresni. Azok az anyák, akik nem voltak képesek megfelelő ráhangolódást nyújtani a csecsemőnek, különösen az első 18 hónapban, olyan gyermekeket hoznak létre, akik erre reagálnak azzal, hogy később dramatikus, figyelemfelkeltő viselkedéshez folyamodnak. Az anya nem tudta kielégíteni a közelség iránti szükségleteket, vagy az anya maga volt olyan versengő, hogy nem tudta megengedni lányának a nőiességét. Ezekben az esetekben az illető a felnőttkorban olyan kényes helyzetekbe kerülhet, ahol a párja vagy barátja nem érzi értékeltnek magát, mert túlságosan nagy a histrionikus partner igénye a figyelemre és a megerősítésre. A másik véglet az, amikor a histrionikus egyén nem kerül kapcsolatba más emberekkel az ő mélysége miatt, hanem felszínes, hedonista kapcsolatokba, ahol az érzelmik szinte csak szerepjátszások.

A szexualizáció és a provokatív viselkedés az interperszonális kapcsolatokban

Az olyan histrionikus egyénekhez, különösen a nőkhöz kapcsolódik egy bizonyos szintű szexualitásnak az instrumentalizálása, amely azonban nem feltétlenül az igazi szexualitás kifejezéséből, hanem egy olyan kontrollingási eszközből fakad, amely a figyelem fenntartása céljából működik. A kacér, provokatív viselkedés gyakran párban jár a frigid helyzettel, vagyis hogy az illető nem képes valódi szexuális kielégülésre, mert az érzelmi szintje nem támogatja azt. Az ilyen egyéneknek az a kihívása, hogy megtanulnak megkülönböztetni az igazi szexuális vágyat az olyan szexualizációs próbálkozástól, amelyek valójában szeretetre, elfogadásra és megerősítésre irányulnak. Volt olyan kliens az én terápiás történetemben, aki azt mondta nekem, hogy csak akkor érzi magát értékesnek, ha valaki szexuálisan vonzónak találja őt, de sosem tudott igazi intimitásba lépni szexuális szintéről.

Manipuláció és a szociális kontrollingási stratégiák

A histrionikus személyiségzavar tüneti képéhez szorosan kapcsolódik a manipulatív viselkedés, amely azonban nem feltétlenül szadisztikus céllal működik, hanem azzal a tudatalatti céllal, hogy biztosítsa a másik személy figyelemét és érdeklődését. Az ilyen stratégiák között szerepelnek a szomatikus panaszok, az öngyilkossági fenyegetések, az olyan hisztériás jelenetek, amelyek megzavarják a szokásos folyamatokat és a terapeuta figyelmét visszahúzzák arra, aki az ő veszélyét hangsúlyozza. Azonban ezek a manipulációs próbálkozások sokszor nem tudatosan történnek, hanem annyira beépültek az egyén működési módjába, hogy azt hiszi, hogy ezek valódi szükségletei. Az effektív terápia ebben az esetben azt igényli, hogy a terapeuta támogató maradjon, ugyanakkor a határokat is tisztán tartja, és nem engedi magát behálózni az olyan drámai jelenetekbe, amelyek az igazi munka elől tereli el a figyelmét.

Az önértékelés instabilitása és az énkép zavarai

Az olyan histrionikus egyéneknek, akiknél ez a zavar jelen van, gyakran van egy nagyon ingatag önértékelésük, amely másoknak nyújtott figyelem és megerősítés körül ingadozik. Ha nincsen figyelem, amely a histrionikus személyt erősíti meg abban, hogy értékes, akkor az ő önértékelése drámatikusan lecsökken, és gyakran depressziós vagy szorongásos tüneteket fejleszt ki. Ez az instabilitás azt eredményezi, hogy az ilyen egyéneknek szüksége van az állandó megerősítésre, és magányosok, ha nincsen körülöttük olyan társaság, amely felkarolja őket. Az énkép zavarai azt is magukban foglalják, hogy az histrionikus személy nem tud jól elkülöníteni saját magát másoktól, és gyakran azok véleménye alapján alakítja ki a saját identitását. Egy histrionikus kliens azt mondta nekem, hogy nem tudja, hogy mi magának tetszik, mert mindig azt szerette, amit a körülötte lévő emberek szerettek.

Egy kórképből fakadó szerep-visszacsatolás az azonnali tanulási folyamatokban

Az érdekes jelenség, amely gyakran megfigyelhető a histrionikus személyiségzavar terápiájában az a szerep-visszacsatolás, amely azt jelenti, hogy az illető az adott pillanatnak megfelelően változtatja meg viselkedését a terapeuta reakcióinak megfelelően. Ez azt eredményezi, hogy a terapeuta gyakran olyan reakciókat kaphat, amelyek az éppen zajló terápiás fázishoz szükségesek, nem pedig azoknak, amelyek az igazi problémához szükségesek. Az ilyen viselkedés azonban nem feltétlenül szándékos manipuláció, hanem egy olyan megtanult stratégia, amely a gyermekkori túlélésre szolgált. Az efféle jelenségek kezelésében nélkülözhetetlen a terapeuta részéről a kíváncsisága, az erőfeszítése annak megismeréséhez, hogy mi végződik mögött az ilyen szerep-játszásnak, és hogy segítsen az egyénnek fel az erre a szintjére is megfigyelni saját magát.

A komorbid pszichés tünetek és a szomatikus panaszok

A histrionikus személyiségzavar gyakran társul olyan más pszichés problémákkal, mint a depresszió, a szorongás, valamint szomatizációs tünetek. A szomatizáció azt jelenti, hogy az érzelmi problémákat testi tünetek formájában nyilvánítják meg, és az ilyen egyén gyakran többet beszél a testi tüneteiről, mint az azokat kiváltó érzelmi okairól. Ez a jelenség rendkívül zavaró lehet az orvosoknak is, mivel az említett egyén számos orvoshoz kerülhet és számos, végül felesleges vizsgálatnak alávetik magukat. A depresszív epizódok a histrionikus egyénnél gyakran akkor alakulnak ki, amikor az ő figyelemkeresési kísérletei nem sikeresek, és az illető megváltozik az egy dramatikus, de tetszhalott szerep játszásából egy szomorú, nyomorúsággal eljátszott szerepre. Az ilyen szomatikus panaszok kezelésében fontosak a jó orvosi magyarázatok, amelyek az egyénnek segítenek megérteni a test és az elme közötti kapcsolatot.

A histrionikus személyiségzavar és a borderline zavarok közötti különbségek

Az egyik gyakori tévedés az, hogy a histrionikus és a borderline személyiségzavarokat összekeverik, azonban jelentős különbségek vannak közöttük. Míg a histrionikus egyén figyelemkeresésből eljátszik azt, hogy önmagára orientálódik, a borderline egyén valóban félünk az elhagyatástól és az integráció hiányától. A histrionikus depresszív lehet, de a borderline személyiség az öngyilkossági próbálkozások és az énkép radikális bizonytalansága miatt sokkal veszélyeztetettebb. A histrionikus egyén érzelmi élete felszínes és gyorsan változó, míg a borderline intenzív és intim. Az ő manipulációjuk is különböző: a histrionikus a figyelem fenntartásáért manipulál, míg a borderline az abandonmentől való védekezésért. Azonban bizonyos esetek létezhetnek, ahol ezek az zavarok kombinálódnak, és az ilyen esetek sokkal bonyolultabbak a kezelés szempontjából.

Budapest terápiás infrastruktúrája a histrionikus zavarral foglalkozó szakemberek szempontjából

Budapest pszichológiai és pszichiátriai ellátási rendszerében számos olyan szakember és intézmény működik, amely a histrionikus személyiségzavar diagnosztizálásában és kezelésében szakosodott. Az V. kerületben egy olyan pszichodinamikus terápiára specializálódott magánpraxis működik, amely a személyiségzavarok kezelésében hosszú évekre visszatekintő tapasztalattal rendelkezik. A VI. kerületben a Budai Pszichológus Központ kifejezetten a személyiségzavarok kezelésével foglalkozik. Az I. kerületi Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikája biztosít diagnózist és kezelést. A XIII. kerületben egy olyan sématerápiára szakosodott center működik, amely rendkívül hatékonynak bizonyult a személyiségzavarok kezelésében. Az XI. kerületben egy csoportterápiás centrum működik, amely olyan embereket csoportosít, akik hasonló problémákkal küzdenek. Budapest továbbá számos olyan szakemberrel rendelkezik, mint Dr. Machó Adrienn pszichiáter és pszichoterapeuta, akik kifejezetten a histrionikus és más személyiségzavarok kezelésében járatosak.

Az indító tényezők és a diagnózis felállítása a szakmai kritériumok alapján

A histrionikus személyiségzavar diagnosztizálásához szükséges, hogy legalább öt tünet fellelhetőek legyen az egyénnél az alábbiak közül: kényelmetlenül érzi magát azokban a helyzetekben, ahol nem ő van a figyelem középpontjában; másokkal való kapcsolatát gyakran szexuálisan csábító vagy provokatív magatartás jellemzi; gyorsan változó és felszínes érzelmeket mutat; külső megjelenését folyamatosan a figyelem felkeltésére használja; túlzottan hangulatkeltő, részletekre nem figyelő a beszédstílusa. Ezenkívül a tünetek rendkívül korai felnőttkortól kezdve nyilvánulnak meg és az élet számos területére hatnak. A diagnosztizálásban alkalmaznak speciális kérdőíveket és klinikai interjúkat, azonban fontos megjegyezni, hogy az ilyen egyén gyakran próbál manipulálni a végeredményen azáltal, hogy olyan válaszokat ad, amelyeket a jó világítást vagy az ő preferenciáit tükrözik.

Az önismerethez vezető terápiás munka és az elfogadás útja

Az effektív terápia a histrionikus személyiségzavarban azt igényli, hogy az egyén megtanuljon megismerni azokat a tudatalatti szükségleteket, amelyek a dramatikus viselkedésének hátterében állnak. Ez a munka rendkívül érzékeny és hosszú lehet, mivel az illető azt fenyegetőnek érezheti, hogy rámutatnak az ő igazi szükségleteire az ő szerepjátszási szükségletei helyett. Azonban ha az egyén képes erre a szintű önreflexióra, és ha a terapeuta képes támogatni őt ebben az utazásban, az meghozhatja az igaz gyógyulást. Az önismeretből fakadó elfogadás azt jelenti, hogy az egyén megtanul megérteni saját magát a kritika nélkül, és megtanul saját magáról gondoskodni az olyan belsőséges módokon, amelyek nem igényelnek folyamatos külső megerősítést. Ez egy hosszú, de végül magasan értékes utazás, amelyen végül az ilyen egyén képessé válhat az igazi, mély kapcsolatokra és az autentikus önjátszmára.