Gyógyuljon háziállat-vesztés utáni depresszióból budapesti segítséggel

Miért fáj ennyire amikor a kutyád meghal

Tizenkét éve foglalkozom gyásszal. A háziállat vesztés depresszió az egyik legkevésbé megértett terület. Az emberek szégyenlik elmondani, mennyire összetörtek. Mert mindenki azt mondja, csak egy állat volt. Vegyél másikat.

De aki átélte, az tudja. Ez nem csak egy állat. Ez egy családtag. Aki minden nap várta otthon. Aki feltétel nélkül szeretett. Aki ott volt a nehéz időkben. És most nincs. Az ágy melletti hely üres. A póráz a fogason lóg. És te úgy érzed, hogy megőrülsz a fájdalomtól.

Budapesten rengeteg ember él egyedül állatokkal. A macska vagy kutya sokszor az egyetlen társuk. Amikor ez megszűnik, a magány elviselhetetlen lesz. Innen indul a depresszió. Nem azonnal. Lassan épül fel, hetek alatt.

Személyes tapasztalatom szerint sokan hónapokig várnak segítséggel. Mert azt hiszik, ez túlreagálás. De a háziállat vesztés depresszió ugyanolyan valódi, mint bármilyen más gyász.

Amit mások nem értenek a háziállat elvesztéséről

Volt egy nő, aki négy hónapig nem tudott visszamenni dolgozni. A cicája elpusztult. Tizenhat évig élt vele. Amikor elmondta a főnökének, miért hiányzik, az ember felhúzta a szemöldökét. Egy macska miatt.

Ez a probléma. A társadalom nem ismeri el ezt a gyászt. Emberek elvesztésénél van szabadság, részvét, megértés. Állatok esetében azt várják, hogy másnap már rendben legyél. De nem vagy rendben.

Második dolog, hogy nincs rituálé. Embereknél van temetés, gyászmise, megemlékezés. Állatoknál ez hiányzik. Egy kis urna, és ennyi. Sokaknak még ezt sem engedik meg. A család azt mondja, ne hülyéskedj, el kell engedni.

Harmadik probléma a bűntudat. Talán korábban kellett volna elvinni az állatorvoshoz. Talán meg lehetett volna menteni. Talán rossz döntést hoztál az altatásról. Ezek a gondolatok őrölnek éjjel-nappal.

Negyedik elem a döntés terhe. Embereknél általában a természet vagy a betegség dönt. Állatoknál sokszor te döntesz az altatásról. És ez óriási teher. Még ha racionálisan tudod is, hogy ez volt a legjobb, érzelmileg szétszakít.

Ötödik tényező az emléktárgyak. A tálka, a játékok, a takaró. Mindenhol ott van valami, ami felidézi. És minden alkalommal megint ledöbbensz, hogy nincs többé. Ez állandó újratraumatizálás.

Hogyan néz ki a professzionális támogatás ebben a gyászban

Nem mindenki érti ezt a fajta veszteséget. Kell olyan pszichológus, aki elismeri, hogy ez valódi gyász. Aki nem próbálja lekicsinyelni. Aki tudja, hogy ez ugyanolyan feldolgozást igényel, mint bármilyen más veszteség.

A támogatás az alábbi elemeket foglalja magában:

• Biztonságos tér a gyász kifejezésére ítélkezés nélkül
• Az állat jelentőségének elismerése az életedben
• A bűntudat feldolgozása konkrét technikákkal
• Rituálék létrehozása a búcsúzáshoz
• Az emlékezés egészséges módjainak kialakítása
• A depressziós tünetek kezelése gyógyszerrel vagy anélkül
• Támogatás abban, hogy mikor és hogyan léphetsz tovább

Fontos, hogy a terapeuta ne sürgesse a folyamatot. Nincs határidő a gyászra. Van, aki három hónap után már jobban van. Van, aki egy év után is küzd. Mindkettő normális.

Másik lényeges dolog, hogy a szakember segítsen a döntésben, akarod-e újra állattartó lenni. Ez nehéz kérdés. Sokan félnek újra megnyílni, mert félnek az újabb veszteségtől. De vannak, akiknek pont egy új állat segít a gyógyulásban.

Mennyibe kerül a gyászsegítség állatok elvesztése után

Szubjektíven azt mondom, 10000 forint alatt ne keress pszichológust erre a problémára. A háziállat vesztés depresszió kezelése érzékenységet és tapasztalatot igényel. Nem elég általános gyászterápiát ismerni. Érteni kell az állat-ember köteléket is.

Qjob.hu oldalán több olyan szakember is van, aki konkrétan ezzel foglalkozik. Nézd meg a profilokat, olvasd el a bemutatkozásokat. Keress olyat, aki említ állatvesztést a szakterületei között.

Történet egy nőről aki túlélte ezt a gyászt

Egy ötvenéves tanárnő jött hozzám tavaly. A golden retrievere meghalt. Tizennégy éves volt a kutya. A nő egyedül élt, a gyerekei már elköltöztek. A kutya volt a társa.

Az első hónapban képtelen volt kilépni a lakásból. A munkahelyén betegszabadságon volt. Csak feküdt és sírt. Éjszaka nem aludt, mert a kutya hiányzott az ágy mellől. Nappal képtelen volt enni, mert a kutya nem kéregetett.

Amikor hozzám került, már hat hete tartott ez. A családja ideges volt. Próbálták rábeszélni, hogy vegyen egy másik kutyát. De ő nem tudott gondolkodni erről. Úgy érezte, az árulás lenne.

Négy hónapig dolgoztunk együtt. Beszéltünk a kutyáról. Az emlékekről. A bűntudatról, mert úgy érezte, tovább kellett volna küzdenie az életéért. De a kutya szenvedett, és ő meghozta a nehéz döntést.

Készítettünk egy kis megemlékezést. Fényképeket gyűjtött össze. Írt egy levelet a kutyának. Elültettünk egy fát a kertben az emlékére. Ezek segítettek a búcsúban.

Ötödik hónapban már vissza tudott menni dolgozni. Hatodik hónapban elkezdett gondolkodni egy új kutya lehetőségén. De még nem volt kész rá. És ez rendben volt.

Egy évvel később már volt egy új golden retrievere. Nem pótolta a régit. De új kapcsolat alakult ki. A gyász sosem tűnik el teljesen. De kezelhetővé válik.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, ne szégyeld kérni a segítséget. A fővárosban több olyan szakember dolgozik, aki érti ezt a fájdalmat. Itt az oldalon találsz közülük néhányat. Nézd meg, ki az, akivel tudnál beszélni. Mert a gyász egyedül sokkal nehezebb. Támogatással viszont van remény a gyógyulásra.