Ki telepít társasházi beléptetőt Budapesten?

Társasház beléptető telepítés a gyakorlatban

Tíz éve foglalkozom beléptető rendszerek telepítésével és a társasházak mindig a legbonyolultabb projektek. Nem technikai szempontból, hanem emberi oldalról. Mindenki mást akar, mindenki más díjat képzel el, és gyakran senki nem gondolja végig, hogy pontosan mit is szeretne elérni. A társasház beléptető telepítés előtt érdemes ezeket tisztázni, mert utólag sokkal drágább minden módosítás.

Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb probléma abból fakad, hogy a lakók nem veszik részt a tervezésben. A közgyűlés megszavaz valamit, aztán kiderül, hogy fele nem is tudja, hogyan működik az új rendszer. Vannak idős lakók, akik nehezen boldogulnak a technológiával. Vannak fiatalok, akik mobilos megoldást akarnak. És vannak olyanok, akik egyszerűen nem bíznak az elektronikus dolgokban.

Miért nehéz dönteni a megfelelő rendszerről

A piac tele van különböző megoldásokkal. Van kártyás, kódzáras, ujjlenyomatos, mobiltelefonos és kombinált változat is. Melyiket válaszd? Attól függ. Ha fiatal lakóközösségről van szó, akkor simán lehet menni a mobilapplikációs verzióval. Ha vegyes korosztály, akkor inkább a kártyás a biztos.

Sok helyen azt látom, hogy a legolcsóbbat választják. Aztán meglepődnek, amikor fél év múlva kezd szétesni. Vagy amikor kiderül, hogy a kártyák könnyen lemásolhatók és bárki bemásolhatja magának. A biztonság nem ingyen van. Ha komolyan veszed, akkor ne a legolcsóbb rendszert vedd.

Budapesten rengeteg társasház működik még régi csengős rendszerrel. Valaki lenyomja a lakás számát, te kinyitod a kaput a telefon gombjával. Ez kényelmes, de totál bizonytalan. Bárki bemondhat egy számot és simán bejut. A modern beléptető ezt kiküszöböli, de cserébe egy kicsit bonyolultabb a használata.

Mit jelent a komplett telepítési csomag

Az első lépés a helyszíni felmérés. Megnézem a bejárati ajtót, az elektromos hálózatot, a meglévő csengőrendszert. Sok múlik azon, hogy van-e lehetőség kábel fektetésre vagy inkább vezeték nélküli megoldás kell. A régi budapesti házakban gyakran nincs megfelelő kábelezés, ilyenkor más utat kell választani.

Második lépés a rendszer kiválasztása és megrendelése. Nem veszek kínai noname cuccokat. Csak olyan márkákat használok, amikhez van szerviz és garancia. Ha két év múlva elromlik valami, legyen hová fordulni. Az olcsó vackok után senki nem vállalja a felelősséget.

Harmadik lépés a tényleges szerelés. Beszerelem az olvasót, a vezérlőt, összekötöm a zárral és a tápegységgel. Programozom a rendszert, feltöltöm az első lakói adatokat. Tesztelem, hogy minden kombinációban működik. És csak akkor hagyom ott, ha biztos vagyok benne, hogy rendben van.

Negyedik lépés az oktatás. Megmutatom a lakóknak, hogyan kell használni. Kinek kell kártya, hogyan lehet vendéget beengedni, mi a teendő, ha elveszett a kártya. Ezt sokan kihagyják, aztán csodálkoznak, hogy az emberek nem értik a rendszert. Pedig ez legalább olyan fontos, mint maga a telepítés.

Mennyibe kerül egy társasházi beléptető

160 ezer alatt ne várj normális minőséget. Legalábbis Budapesten nem. Láttam már olcsóbb ajánlatokat, de azok általában nem tartalmazták a teljes telepítést. Vagy az eszköz ára volt benne, de a munka külön. Vagy a programozás volt plusz pénz. Mindig kérdezd meg, hogy pontosan mit tartalmaz az ár.

Amikor minden a legnagyobb rendben indult

Pár hónapja telepítettem egy 30 lakásos társasházban a Rózsadombon. A közgyűlésen mindenki egyetértett, hogy kártyás rendszert akarnak. Felmértem a helyet, kaptam zöld utat, megrendeltem az eszközöket. A telepítés simán ment, minden működött.

Aztán három héttel később jött a hívás. Az egyik lakó nem tudott bejutni, mert a kártyája nem működött. Kiderült, hogy a táskájában hordta a mobilja mellett és valahogy kiürült a kártya memóriája. Persze ezt senkinek nem mondta előre, hogy ilyen is előfordulhat. Azóta mindig mondom az embereknek, hogy a mágneskártyát ne tartsák elektronikus eszközök közelében.

És amikor minden rosszul sült el a telepítésnél

Volt egy projekt Óbudán, ahol a közös képviselő mindenáron a legolcsóbb megoldást akarta. Találtak valakit, aki feleannyiért megcsinálta. Én figyelmeztettem őket, hogy ez gyanús, de legyintenek. Rendben van, nem az én pénzem.

Fél év múlva hívtak, hogy az egész rendszer tönkrement. Az olvasó beázott az első nagyobb esőnél, mert nem volt megfelelően szigetelve. A zárvezérlő random bekapcsolt és kikapcsolt, mert rossz helyre lett telepítve a vezérlődoboz. És a kártyák folyamatosan hibásodtak, mert valami silány kínai márkát használtak.

Végül az egészet ki kellett dobni és újra kellett kezdeni. Dupla árat fizettek, mint amennyit kezdetben spóroltak. Plusz volt egy hónap, amikor nem is volt rendesen működő beléptető. Szóval az emberek ingerültek voltak, a közös képviselő meg kirúgással nézett szembe. Ilyen az, amikor csak az ár számít.

Tippek a sikeres telepítéshez

Vonjátok be a lakókat a döntésbe. Ne csak szavazzatok le valamit, hanem mutassatok példákat, adjatok lehetőséget kérdésekre. Minél többen értik, miért az a rendszer lett választva, annál kevesebb lesz a probléma utána.

Kérjetek részletes árajánlatot. Ne egy sornyi összeg legyen, hanem bontásban. Eszköz, munka, programozás, oktatás, garancia. Így átlátjátok, hogy mire költitek a pénzt. És ha később valami plusz kell, akkor tudjátok, mennyibe fog kerülni.

Válasszatok olyan szakembert, aki már csinált hasonlót. Itt az oldalon találsz párat, akik rendszeresen telepítenek társasházakba. Nézd meg a korábbi munkáikat, kérdezz rá, hogy milyen típusú házakban dolgoztak. A tapasztalat sokat számít ennél a munkánál.

És még egy utolsó tanács. Hagyjatok egy kis tartalékot a költségvetésben. Mindig van valami váratlan. Lehet, hogy a falba kell fúrni és előjön egy csomó por. Vagy kiderül, hogy az elektromos hálózatot is rendbe kell tenni. Ha van mozgástér, akkor nem kell rögtön pánikolni, ha valami plusz költség merül fel.