Ki fest Budapesten műemléképületet szakszerűen?

Műemléképület festés Budapesten és az óvni való megközelítés

A műemléképület festés nem közönséges szobafestés. Aki egy műemlékvédelem alatt álló házban, templomban vagy hivatal épületében dolgozik, annak mindig figyelnie kell az eredeti rétegekre, az első réteg alatt meghúzódó titkokra és az egyezmények előírásaira. Budapest egy olyan város, ahol több ezer olyan épület áll, amelyeknek más szabályok vonatkoznak rájuk, mint egy új építésű lakótömbnek.

Személyesen azt tapasztaltam, hogy sok tulajdonos nem is tudja, hogy az épülete műemlékhez számít, és egyszerűen csak frissen szeretné festeni a homlokzatot vagy a belső tereket. De éppen ez az a pont, ahol baj kezdődhet. Olvasni kell az előírásokat, meg kell keresni az illetékes hatóságot, és meg kell érteni, mit lehet és mit nem lehet csinálni az eredeti festékréteggel.

Műemlékvédelem és a szakkérdésekben kötelező egyeztetés

Budapest műemlékeivel kapcsolatos döntéseket nem lehet egyedül hozni. Minden komoly festési munka előtt be kell jelenteni a Világörökség Igazgatóságnak, vagy ha nem világörökség része az épület, akkor a helyi önkormányzat kultúrális osztályának. Ez akár 2-4 hetes várakozást jelent, mert végig kell menni egy engedélyezési eljáráson. Rosszabb, ha valaki végrehajtja a festést engedély nélkül, mert utána visszafordítani már sokkal több pénzbe kerül.

Az én szabad véleményem az, hogy az egyeztetés nem pusztán bürokratikus akadály, hanem bizonyos értelemben egy hozzáadott érték. Az illetékes szakemberek tudják, hogy mit kell őrizni és mit lehet helyreállítani. Évente több olyan esetet látok, amikor egy felújítást kellő tanácsadás nélkül végeztek el, és aztán a szerkezet tovább romlott, mert az alkalmazott anyagok nem voltak kompatibilisek az eredeti rétegekkel. Volt eset, amikor egy gipsz ornamentum alatt volt egy barokk freskó, amit szinte megsemmisített az a szintetikus alapozó, amit az előző generáció használt.

Rétegelemzés és történelmi festékrétegek feltárása

Ha komolyabban akarunk gondolkodni egy műemléképület festésén, az első és talán legfontosabb lépés a rétegelemzés. Ez azt jelenti, hogy egy Conservation Scientist vagy restaurátor mikroszkopos vizsgálat segítségével feltárja, hogy az utolsó 200 éven keresztül milyen festékek kerültek egymás fölé. Ez nem nagy terület, csak egy-két centiméter, de nagyon informatív. Az első réteg alatt gyakran előjönnek az eredeti színek, amelyek talán már az 1800-as vagy 1700-es évek óta ott voltak.

A rétegelemzés révén tudunk arról, hogy az épületnek milyen volt az eredeti megjelenése, és ez fontos ahhoz, hogy helyesen restauráljunk. De tudom, hogy ez egyáltalán nem olcsó munka. Egy szokásos méretű terület feldolgozása 300.000-700.000 forint között mozog, és ez még nem tartalmazza az alapján végzett restaurálás költségeit.

Tradicionális anyagok versus modern védelem

Sokak számára furcsa, hogy miért nem lehet csak egyszerűen egy modern szintetikus festékkel lefesteni egy műemlék épületet. A válasz az anyagok kompatibilitásában rejlik. Az eredeti falak, gipszdekorációk, fa és kő egyedüli felépítésük révén specifikus páraáteresztő képességgel rendelkeznek. Ha erre egy vízálló, moderní szintetikus festéket rakunk, az sokszor inkább árthat, mint segít. A pára megmarad az anyag alatt, amely penészesedéshez, repedésekhez és végül szerkezeti károsodáshoz vezet.

Az ilyen helyen alkalmasan alkalmazott anyagok a mészfesték, a lúgos alapozók, és az olyan festékek, amelyek hagyományos receptúrák alapján készülnek. Ezek drágábbak, sokszor kézzel kell őket alkalmazni, és az eredmény első pillantásra talán nem olyan fényes, mint egy modern festék. De a Mátyás-temple restaurálása során Budapesten láttam, hogyan virult fel az eredeti barokk díszítőfestés, amikor helyes anyagokat és technikákat alkalmaztak. Az nem volt olcsó munka, de megérte.

Konzerváció és restauráció közötti különbség

Sokan nem értik meg a finom, de fontos különbséget. A konzerváció azt jelenti, hogy amilyen közel lehet, visszahozunk az eredeti állapotba annak érdekében, hogy ne kellene újabb restaurálás. Ez jobbára az eredeti anyagok meghagyásáról és csakis a szükséges szintű vétkezésről szól. A restauráció ezzel szemben azt jelenti, hogy helyreállítunk olyan részeket, amelyek már megsemmisültek, és ezt az eredeti mintázat vagy történeti források alapján újra elkészítjük.

Egy műemlék festésénél ezt így képzelhetitek el: ha az eredeti barokk díszítőfestés 30 százaléka még látható, akkor azt konzerváljuk és csak a hiányzó 70 százalékot rekonstruáljuk. De ha az eredeti szinte teljesen eltűnt, akkor egy kutatómunkán alapuló, hipotézisből kiindulva végzünk helyreállítást. Ez utóbbi etikailag is vitatható terület, ezért szükséges a helyes dokumentáció és a szakképi konszenzus.

Idejét mult technológiák és az archív kutatás

Jó műemlék restaurátor nem csak festőművész, hanem részben történész is. Az tűnt fel nekem, hogy amikor egy komolyabb projekt indul, az első dolog az, hogy történeti fotókat keresünk. Régi képeslapok, múzeumi dokumentáció, családi albumok, építészi rajzok, vagy még inkább archív nyilvántartások, amelyekben le van írva, hogy mit és mikor festéstek meg. Budapest Történeti Múzeum vagy a Egyházi Építészeti Szabályozások Könyvtárában gyakran feltalálható az olyan információ, amely egyértelművé teszi, hogy az 1920-as vagy az 1850-es években milyen szín vagy mintázat volt a helyén.

Ez a kutatás egy külön szakma, és sokszor több hónapos munkát jelent. De nélküle lehetetlen helyesen restaurálni. Volt eset, amikor egy templomban a freskómaradványok alatt egy régebbi, 1700-as évekbeli, teljesen másféle témájú freskó kerülte elő. Ezt csak azért lehetett megérteni, mert a korai fényképek és a templom felújításáról szóló dokumentáció kezünkben volt.

Hosszú élettartam és karbantartási ciklus

Miután egy műemlék festése helyesen megtörtént, a munka nem fejeződik be. Éppen elkezdhető. A festékréteg önmagában nem marad örökké szép, és egy történelmi épület igényes tulajdonosa tudja, hogy 5-10 évente felülvizsgálatot kell végezni. Ez nem jelenti azt, hogy újra kell festeni az egészet, hanem hogy meg kell vizsgálni az állapotot, és szükség szerint kisebb javítások végrehajtása szükséges. A páratartalom fluktuációi Budapesten különösen erősek lehetnek az év során, és ez mindig hat az eredeti falakra.

Személyes tanácsom az, hogy aki műemlékkel dolgozik, az függjön meg egy olyan restaurátorral, akivel hosszú távon együttműködhet. Az egykori hibákat ismerni fogja, a helyzet fejlődésről értesülni fog, és ha szükséges, azonnal tud ajánlani korrekciót. Ez huzamos ügyfél-szakember kapcsolat sokkal értékesebb, mint a szakemberek közötti váltogatás.