Ki oldja meg Budapesten a lapostetők vízelvezetését?

Lapostetők vízelvezetése Budapesten

A lapostetők vízelvezetése sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Az első probléma, hogy nem könnyű azt elérni, hogy az esővíz egy lapostetőről egyáltalán lefolyjon. Ellentétben a ferdetető házakkal, ahol az eső magától legurul, a sík felületre hulló víz összegyűlhet és felgyülemlik. Ez a szalonna, ahogyan az szakmában hívják, súlyos károkat okozhat.

Én személyesen egy 2005-ből származó épülettel foglalkoztam Budán, ahol szinte egyáltalán nem volt megfelelő vízelvezetés. Az eredmény az volt, hogy a tető alatt az alatta lévő lakás minden esőzéskor csöpögött. A tulajdonos azt hitte, hogy a szigetelés rossz, de valójában a vízelvezetés hiánya volt a valódi bűnös.

Lejtés és természetes víz gravitációja

Minden szakember egyetért abban, hogy a lapostetőnek minimálisan 1 és 4 százalék közötti lejtésre van szüksége. Ez nem sokat jelent, de elég ahhoz, hogy az esővíz folyni tudjon az összegyűjtés pontjáig. Szakmai szavakkal ezt lejtésképzésnek hívják.

Olyan terv nélkül, amely biztosítja ezt a lejtést, a víz egyszerűen feltorlódik a tető közepén. Ez az oka annak, hogy már az építkezéskor meg kell tervezni ezt. Sok régebbi, főleg 1970-es és 1980-as évekből származó házat nem készítettünk megfelelő lejtéssel, és utólag már nagyon nehéz ezt javítani.

A lejtés létrehozásához általában könnyűbetonot vagy speciális lejtésképző hőszigetelő táblát használnak. Ez alatt pedig ott marad a szigetelés. A lejtés felé az összes víz gyűlik, és ott kerülnek a lefolyó pontok.

Belső és külső vízelvezetés között

Budapesten kétféle vízelvezetési rendszer közül lehet választani. Az egyik a külső vízelvezetés, ahol az esővíz az épület éle mentén gurul le. A másik a belső vízelvezetés, ahol a csatornák az épület belsejében futnak.

Sok embernek tetszik a külső megoldás, mivel kívülről látható és egyszerűbb. De van egy nagy hátránya: télen az összefolyó leghajlamosabb elfagyni. Egy dugulás után, vagy ha egy nagy jégtömbce alakul ki, az esővíz vissza fog torló­dni a tetőn, és akkor már beázás lehet a vége.

A belső vízelvezetés pedig rejtettebb, de meghibásodásáért mély falbontásra lehet szükség. Emiatt sok szakember azt szokta ajánlani, hogy a belső rendszert jól gondozni kell és megelőzni a dugulásokat. Azonban az előnye az, hogy télen nem fagyhat be.

Volt egy esetem Erzsébetvárosban, ahol az ügyfél egy 60 négyzetméteres lapostetőt szeretett volna, de csak egy összefolyóval. Ezt azonnal nem tanácsoltam, mivel ha az eltömődik egy fás szennyeződéstől, nincs biztonsági lefolyó. Végül két összefolyót ajánlottam, és azóta problémamentes.

Süllyesztők, összefolyók és lefolyók

A vízelvezetés központja maga az összefolyó vagy süllyesztő. Ez egy speciális nyílás a tető legalacsonyabb pontjain, ahonnan egy cső viszi el a vizet az épület csatornájába vagy egy víztartályba.

Az összefolyók mérete fontos. Túl kis átmérő, és a víz nem tud megfelelően lefolyni egy nagy záport alatt. A szakterület azt mondja, hogy 50 négyzetméterenként egy 80 milliméteres, illetve 150 négyzetméterenként egy 150 milliméteres összefolyó szükséges. Ez csak egy hozzávetőleges érték, de sokat segít az első gondolatok során.

Az összefolyók körül sokszor szűrőt helyeznek el, amely megakadályozza, hogy levelek és egyéb szemét a csatornákba kerüljön. Azonban még ezek is eldugulnak időnként, így a karbantartás sohasem marad el.

A lefolyócsövek pedig anyaguk alapján különböznek. Lehet műanyagból vagy fémből. A műanyag könnyebb és nem rozsdásodik, de hideg időben nem olyan rugalmas. A fém pedig idővel korrodálódhat, azonban tartósabb.

Költségek és beruházás

A vízelvezetés beépítéséhez Budapesten a teljes rendszer költsége függ attól, hogy belső vagy külső rendszert szeretnél, illetve hány összefolyóra van szükség.

A vízelvezetés az egyik legfontosabb beruházás, amit egy lapostetőn megtehetsz. De azt is tudni kell, hogy az első évben nem fogsz nagy megtakarítást látni. Ez csak az évek során fog kifizetődni, mert megelőzöd a végzetes beázásokat és szerkezeti károkat.

Dugulás és karbantartási teendők

Az egyik leggyakoribb probléma a dugulás. A levelek, faágak, sót még a madárfészkek is elzárhatják az összefolyókat. Ősszel ez különösen veszélyes, amikor minden fa levelet hull a tetőre.

A rendszeres takarítás és ellenőrzés elengedhetetlen. Javasolt évente legalább két alkalommal megvizsgálni az összefolyókat, különösen ősszel. Ha látod, hogy az eső után víz áll a tetőn, az szinte biztosan azt jelenti, hogy valami eldugult.

Sok embernek van az az benyomása, hogy a jelenlegi vízelvezetési rendszere olyan régi, hogy már úgysem érdemes javítani. Ez azonban tévedés. Még egy 1970-es rendszer is megújítható, és az új összefolyók és csatornák elég hosszú ideig működnek. De egyáltalán nem azt ajánlom, hogy magad próbáld meg ezt megcsinálni, mivel a tetőn való munka veszélyes.

Vákuumos és szifonos rendszerek

A korszerűbb vízelvezetési megoldások között van a vákuumos vagy szifonos rendszer. Ez egy olyan technológia, amely nem gravitáció alapján működik, hanem egy szívóhatást hoz létre a csövekben.

Az ilyen rendszer előnye, hogy sokkal gyorsabban szívja el a vizet, így nagyobb záporok alatt sem gyűlik fel az esővíz a tetőn. Emellett kevesebb összefolyóra van szükség, így az építészeti terv is egyszerűbb lehet.

Hátránya viszont, hogy drágan kerül. Nagyobb épületeknél azonban szinte szükségszerű, mivel a gravitációs rendszerek már nem elegendők. Pesten több nagy irodaház és kereskedelmi létesítmény rendelkezik ilyen rendszerrel.

Volt egy nagyobb társasházam Óbuda­pesten, ahol az eredeti belső vízelvezetés már 50 éves volt, és folyamatosan eldugult. A vákuumos rendszerre való átálláson gondolkodtak, de végül sikerült a régi rendszert annyira korszerűsíteni, hogy még 10-15 évig működik megfelelően.