Ki alakítja ki Budapesten a lapostető belső vízelvezetését?

Lapostető belső vízelvezetés Budapest

A lapostető belső vízelvezetés az egyik legbonyolultabb és legkritikusabb rész egy modern lakóépület vagy irodaház tetőszerketetének. Ez azt jelenti, hogy a tetőről leeső csapadék nem az épület homlokzata mellett folyik le, hanem az épület belsején, a falak között ül vezetjük le valahol a szerkezetbe. Ez a megoldás Budapest modern épületeinél szinte mindig alkalmazott, mert az esztétikai okok mellett a leghitelesebbnek tekintett. Az előnye az, hogy nem kell látványtalan ereszcsatornák végig futni az épület homlokzatán, viszont a hátránya a bonyolultság és a karbantartás nehézsége.

Az alapelv egyszerű, de a kivitelezés összetett. A tetőn kialakított lejtés vagy több pont felé tereli a vizet, ahol összefolyók vannak. Az összefolyó egy aknából nagyobb cső, amely az épület belsejében, vertikálisan vezeti le a vizet. Ez a cső meglóg az épület szerkezetébe, és általában a szennyes víz csatornához kapcsolódik, vagy egy gyűjtőtartályba megy. A tervezés során nagyon fontos, hogy az összefolyók helyét helyesen válasszuk meg, mert hibás helyzetezés dugulásokhoz és beázásokhoz vezethet.

Gravitációs és vákuumos rendszerek

Kétféle belső vízelvezetési rendszer létezik. Az egyik a gravitációs, amely a természetes lejtésre és a víz súlyára támaszkodik. Ez a klasszikus megoldás, amely az esetek 90 százalékában alkalmazott. A másik a vákuumos vagy szifonos rendszer, amely úgymond szívja az vizet a tetőről. Ez a technológia nagy ipari csarnokokhoz ajánlott, ahol a tetőfelület olyan nagy, hogy a gravitációs elvezetés már nem elegendő vagy gazdaságos lenne.

A gravitációs rendszer előnye az egyszerűsége és a megbízhatósága. A vákuumos rendszer előnye az, hogy nem szükséges lejtést kialakítani a tetőn, ami építészetileg rugalmasabbnak és szerkezetileg kedvezőbbnek tekinthető. Budapest lakóépületeinek túlnyomó többségénél a gravitációs rendszer elegendő, ezért ezt alkalmazzák. A vákuumos rendszer sokkal drágább, bonyolultabb a tervezése és a karbantartása, így csak nagyobb közintézmények vagy ipari épületeknél éri meg.

Tervezés és méretezés

A tervezés alapja az, hogy egy négyzetméter tetőfelülethez körülbelül 1,2 négyzetcentiméternyi szabad összefolyó keresztmetszet szükséges. Ez azt jelenti, hogy egy 150 négyzetméteres tetőhöz körülbelül egy DN110 összefolyó elegendő. De a szabály azt is kimondja, hogy egy tetőn legalább két összefolyónak kell lennie, mert egy összefolyó dugulása esetén az egész tető beázna. Például egy 300 négyzetméteres tetőhöz minimum háromra lehet szükség.

Gyakori problémák és hibák

Az egyik legnagyobb probléma a belső vízelvezetéssel az, hogy ha dugulás képződik, azt rendkívül nehéz megtalálni és megjavítani. A külső ereszcsatornánál egyszerűen felül lehet nézni és meglátni a problémát. A belső rendszernél a cső az épületben rejtve van, ezért függetlenül szükséges kanálkamera és speciális duguláselhárító felszerelés. Volt olyan eset Budapesten, amikor egy társasházi lapostető belső vízelvezetésében dugulás keletkezett, és azt majd négy hétbe tellett a szakembereknek megtalálni, mert a víz nem jött le az összefolyón, és nem tiszták voltak az áramvonalak.

Másik gyakori hiba az, hogy az összefolyók helyét nem tervezik meg helyesen. Ha az összefolyó túl közel kerül a falon, akkor ott pangó víz képződhet, amely beázáshoz vezet. Ha túl messze van, akkor a víz túl lassan ér oda, és szintén pangva marad. Az összefolyónak a tető legmélyebb pontjában kell lennie, de falaktól és felépítménytől legalább 50-100 centiméterre. Ez a szabály nem mindig egyszerű követni összetett tetőgeometriánál.

Karbantartás és szellőztetés

A belső vízelvezetés rendszere sokkal több karbantartást igényel, mint a külső. Legalább két alkalommal évente, különösen ősszel és tavasszal, ha sok lomb és virág esik a tetőre, meg kell tisztítani az összefolyókat. Ez azt jelenti, hogy az összefolyó tetőre nyíló nyílásához hozzá kell férni, és ki kell takarítani a felgyülemlett törmeléket. Ha ezt nem tesszük meg, akkor egy-két szezon után dugulások alakulnak ki, és a víz visszakezdve állni a tetőn.

Fontos elem a szellőzés. A belső lefolyócső közvetlen kapcsolatban van a levegővel, ezért szellőzőcső szükséges, amely a tetőn át vezetted felfelé. Ez a szellőzőcső nem csak a levegő számára szükséges, hanem arra is, hogy az összefolyó körül ne alakuljon ki vákuum, amely elszivattyúzná a víz-lezárást és szellős bagozott. Mivel Budapest időjárása igen változó, a szellőzőcső befagyhat, ezért fűtésre lehet szükség az előírásoknak megfelelően.

Szakcég kiválasztása és tervezés

A belső vízelvezetés tervezése és beépítése nem egy barkácsolt munka, amelyet egy általános szakcég vagy épületgépészeti vállalkozó végigvezetheti. Erre egy olyan szakembernek van szüksége, aki kifejezetten lapostető vízelvezetéséhez ért, és képes a tetőgeometriát megtervezni. Sokan azt hiszik, hogy a belső vízelvezetés egyszerűbb, mint a külső, de valójában több gondolkodást és tervezési munkát igényel. Az összefolyók helyét és számát pontosan meg kell határozni, mert utólagos változtatás nagyon költséges.

Az igazi szakemberek tudni fogják, hogy a tető lejtésének minimum 2-3 százalékosnak kell lennie gravitációs rendszer esetén, és hogy az összefolyók között az úthossz maximum 12 méter lehet. Ha ezt túllépik, akkor több összefolyóra van szükség. Képes lesz elmagyarázni, hogy mit jelent a szellőzés és miért szükséges, valamint azt, hogy a szellőzőcső megfelelő magasságban kell hogy kimenjen a tetőn, hogy a víz és a jég ne dugíthaassa el. Kerüld meg azokat a szakcégeket, akik ezekről nem tudnak beszélni vagy azt mondják, hogy ezek feleslegesek.